Lucának hívták. És rendszeresen félholtra verték a szomszédos ajtó mögött

Az Országos Gyermekvédelmi és Örökbefogadási Hatóság 2018 első felében 7.815 gyerekek ellen elkövetett bántalmazási, elhanyagolási és kizsákmányolási esetet jegyzett, ebből 3.473 városi, 4.342 falusi környezetben. Nem elég súlyos az, hogy Romániában, minden este 255 ezer gyermek fekszik le éhesen, emellett tavaly már az első négy hónapban 5.594 bántalmazott, 597 fizikailag bántalmazott, 923 érzelmileg bántalmazott, 484 szexuálisan bántalmazott,149 munkára kényszerített 11 szexuálisan kihasznált és 157 bűncselekmény végrehajtásának céljából kihasznált gyermekkel számoltunk. 

Üdv, a nevem Victor Lungu és azt tapasztalom, hogy a „trákok közül a legigazságosabbak és vitézebbek”, a büszkén emlegetett 2000 éves történelmük leteltével, továbbra is áruba bocsátják gyermekeiket. Eladják jelenüket de egyben a jövőjüket is.

Visszatérve a fenti statisztikai adatokhoz, az összes 7.815 esetből pusztán 563-ban indítottak bűnvádi eljárást a bántalmazó ellen.  125 testi bántalmazás, 41 érzelmi bántalmazás, 266 szexuális bántalmazás, 92 elhanyagolás, 6 szexuális kizsákmányolás és 33 bűncselekmény elkövetésé céljából elkövetett kizsákmányolás esetében. És, hogy mi az, ami nem stimmel az adatokkal?  Hát a különbség, ami egy felnőtt által egy gyerek ellen elkövetett undorító tettek száma és az igazságszolgáltatás „teljes erőbedobásos” beavatkozása között éktelenkedik. E sógorságon alapuló állam alkalmazottjai, akiket azért fizetünk, hogy teljesen hiába töltsék be zsíros állásaikat, jöttek, láttak, beírtak valamit egy előjegyzési füzetbe és elkotródtak.

Nyomukban,  a  statisztika szerint, ami rendelkezésünkre áll néhány, az okmányok szerint szülőnek nevezett felelőtlen egyén, csupán NÉGY HÓNAPOT FELÖLELŐ NEVELŐ TEVÉKENYSÉGE és néhány más felelőtlen, az okmányok szerint „a jogállamot kiszolgáló” alak JOGI ÉS MEGELŐZŐ TEVÉKENYSÉGE nyomán , ott maradt, hogy feldolgozza gyermekkora és esélye hiányát: 472 testileg bántalmazott gyerek (félholtra verve, ti gazemberek, akik úgy döntöttetek, hogy odadobjátok az úgynevezett szülők öklének őket, azután meg összeszámoltátok a megkékült szemeiket és elkönyveltétek mint szárnyaszegett angyalok összetört bordáit); 882 érzelmileg bántalmazott gyerek (akikkel üvöltöznek és álnok módon „szeretetről” beszélnek, ám aminek feltétele a leírhatatlan megalázás, belül megöregedett és meggyilkolt lelkű gyerekek); 218 szexuálisan bántalmazott gyerek (halljátok ti ember arcú szemetek – többnyire azokhoz a román ügyészekhez és bírókhoz intézem szavaim, akik megengedték maguknak azt írni egy 11 éves, az egész közösség által szexuálisan bántalmazott gyermekről, hogy „kihívóan öltözködött” és, hogy „ezzel fejezte ki egyetértését”, hogy én is kifejezném egyetértésemet a „svéd rendszámtábla” megfelelő részének rájuk vonatkoztatásával, amit megérdemelnek!); 5 gyermek továbbra is ki van téve a szexuális kizsákmányolásnak – valószínű még nem teljesítették a bántalmazási normát, amit a születési anyakönyvi kivonatban szülőnek nevezett stricik számukra előírtak; a 149 munkával kizsákmányolt gyermek mind a helyén maradt, hogy a kizsákmányoló szülők elnyerhessék jogukat, hogy kifizessék nekik a szociális segélyt, csupán mert a Szociáldemokrata Párt néhány felelőtlen  tagja akiket néhány választó felelőtlensége a Parlamentbe juttatott, eldöntötte, hogy ez megtörténhessen a törvény támogatásával; 124 gyermek a „família” gondozásában maradt, amely tovább tanítja nekik, hogyan kell lopni, leütni, koldulni, hazudni – mintha román politikusok gyermekei lennének, akiket nem lehetett kirángatni a „környezetükből”, nehogy elszalasszák  a „szülők foglalkozása” folytatásának nagy lehetőségét. .. Az 5.594 elhanyagolt gyerek közül, 5.502 –ről az állam állapotfelmérő ügynökei úgy döntöttek, hogy maradniuk kell, továbbra is elhanyagoltnak kell lenniük. 

Sajnálom, hogy nincsenek „frissebb” adataim, amivel megmutathatnám e fantom románokkal benépesített Románia jellemtelenségének méreteit, ahol senki sem áll ki az ügy mellett „mert nem az ő dolga”, senki nem koppint az orrára azoknak a felnőtteket, akik nyilvánosan nyomorítják meg gyermekeiket. Akik nem mennek és törik be az olyan ajtókat, amelyek mögül kihallatszik, hogyan repednek a gyermekbordák, amelyek úgy roppannak, mint megannyi angyal szárnyszegése. Akik semmiért fel nem hívnák a hatóságokat telefonon. Románia, amelyik #ellenáll minden szarnak, csak a konkrét dolgoknak nem. Amelyik egy röpke hét alatt elfelejti annyi gyerek halálát. Még emlékeznek a #Colectiv-re? Nem hiszem.

Szombat este, egy „anya” agyonverte a 9 éves gyermekét. Lábbal tiporta, alaposan, amint azt az utolsó 5 évben szokta tenni a gyermek 4 éves korától, amikor a Kolozsvári Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság úgy döntött, hogy el kell venni a nevelőszülőtől és az „anya” gondjaira kell bízni. Öt kerek esztendő, ami alatt egyetlen ember arcú szemét, román elnevezéssel: szomszédok, rokonok, ismerősök – és akik lehetetlen, hogy ne tudtak volna az „anya” deviáns magatartásáról – nem léptek közbe, „nem szóltak bele”, mert „nem az ő dolguk”. A gyereket Lucának hívták, és a szomszéd ajtó mögött kapott ki rendszeresen. Luca meghalt, és mi a többiek, mindannyian bűnrészesek vagyunk a meggyilkolásában.

 

És, ennyi!

Add comment