A Híd utcai kaputorony alapzata bukkant elő az útfelújításkor. Mi a története és mit tudtak meg a régészek

A Híd (Ferdinánd király) utca korszerűsítési munkálatai nyomán előkerült a középkori Kolozsvár Híd utcai kaputornyának nyugati alapozása. A régészek megtalálták a kaputornyot a város első kőhídjával összekötő struktúra egy részét is. Míg a torony valamikor 1405 után épült, a hidat csupán a 16. század vége felé építették meg. A régészek majdnem végeztek már a leletek konzerválási munkálataival. A szakemberek számára azonban a felfedezés nem volt meglepetés, ugyanis tudni lehetett, hogy a torony maradványai ott vannak. Az utca keleti részén is dolgozni fognak majd, amikor a polgármesteri hivatal elkezdi a korszerűsítést azon a szakaszon is.

A Híd-tornyot magát, amelynek az alapjait most kiásták, 1872-1873-ban, építése után 460 évvel bontották le. A konzerválási munkálatokon részt vevő kolozsvári történészek szerint a torony a város egyik legfontosabb tornya volt. 

„Mi, régészek, tudtuk, hogy az utcának azon a részén, plusz-mínusz 30-40 centiméterrel jobbra-balra, előbbre-hátrébb, de ott van a Híd-torony, a középkori Kolozsvár erődítményének egyik legfontosabb tornya. A tornyot az 1400-as évek elején kezdték el építeni. Az egyik legfontosabb kaputorony volt a városban, mert az összeköttetést biztosította a Szamoson átenő úttal. A tornyot tehát valamikor 1405-1410 után építették. Meghosszabbításában, a 16. század végén, megépítették a Szamoson átívelő hidat, amely a város első kőhídja volt. A korszerűsítési munkálatok miatt végzett ásások a torony nyugati alapozását fedték fel. Mi megpróbáltunk megmenteni amennyit lehet a régészeti információkból, a torony méreteit, mélységét, struktúját, pontos elhelyezkedését illetően. Megtaláltuk azt a részt is, amely összekötötte a tornyot a fent említett kőhíddal, amelyet 100-150 évvel később kezdtek el építeni” – nyilatkozta a Ziarul de Clujnak dr. Cosmin Rusu, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára. 

A lenti képen látszik egy felirat a Szamoson átívelő híd építési évéről (1580)

A tornyot a város terjeszkedésekor bontották le. Az új épületeknek helyre, a városnak világosságra volt szüksége, így a régi erődítményeket feláldozták. 

„A tornyot 1872-1873-ban bontották le, mivel a növekvő, korszerűsödő városnak helyre, világosságra volt szüksége. Az erődítmények egy részét már korábban lebontották, de ebben az időszakban bontották le a város falának legnagyob részét és a legtöbb tornyot is. Sajnálatos módon azóta egészen mostanáig, tehát vagy 130 évig, nagyon sok munkálat zajlott az utcán, és ezek mindegyike,  majdnem kivétel nélkül, mind megrongálta az alapot. Egyetlen egy munkálatkor sem készült régészeti dokumentáció. Gyakorlatilag most van meg erre az esély, és nagyon gyorsan kell mozognunk. Három nap alatt végeztünk el egy olyan munkát, amit normális esetben hetek alatt végzünk el” – magyarázta még Cosmin Rusu. 

A régészeknek sikerült körülhatárolni három területet. Sajnos nem tudtak leásni az alapzat talapzatáig, mert az utca korszerűsítési munkálatai ezt nem teszik lehetővé. 

„Megpróbáltuk nagyon pontosan körülhatárolni a még fellelhető strukúrákat.  Nagyon fontos megjegyezni, hogy csak alapokról beszélünk, a toronyból már semmi sincs. Az alapok a jelenlegi úttest alatt 30-40 centiméterrel kezdődnek, és természetesen mélyebbre mennek. Sajnos nem tudtunk mélyebbre leásni, hogy lássuk,  milyen mélyre ásták az alapokat, mivel az itt zajló útépítési munkálatok ezt nem teszik lehetővé. Az alap három oldalát sikerült korülhatárolni: a nyugati oldalát, illetve az északi és a déli oldal egy részét, tehát a sarkait és egy kőműves struktúra egy részét, amely a tornyot összekötötte a híddal. A híd a Malomárkon és a Szamoson is átívelt. Az volt Kolozsvár legrégebbi kőhídja. Miután az utca nyugati oldalán befejezik a munkálatokat, elkezdik azokat a keleti oldalon. Mi is ott leszünk, és megpróbáljuk körülhatárolni minél pontosabban a torony elemeit, ha még léteznek. Valószínűleg nem fogjuk tudni pontosan körülhatárolni az egész tornyot, mivel a torony egy része bent van az épületek alatt. A keleti oldalon 95%-ban befejeztük a dolgunkat, még egy felmérést és néhány rajzot kell megcsinálnunk, de majdnem minden készen van” – mondta Cosmin Rusu. 

A régészeti projekten a Régészeti és Művészettörténeti Intézet és a Román Akadémia dolgozik, de közreműködik az Erdélyi Történeti Múzeum, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem is. 


Add comment