Daniel David a románok intelligencia potenciáljáról: „Nehezen tudjuk valósággá változtatni”

A románok pont annyira intelligensek és kreatívak, mint a többi nép, azonban nem bíznak egymásban, nem működnek együtt hatékonyan és így nem tudják felépíteni azokat az erős intézményeket, amelyek valósággá változtatnák a potenciált, állította Daniel David, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára Besztercén, a román nép pszichológiájáról tartott előadásában.

Az egyetemi tanár elmondta, azt tanulmányozta, hogy mennyire bíznak egymásban a románok, és így jutott erre a következtetésre.

„Tudjuk azt, hogy a románok bizalma az intézményekben alacsony, azt azonban nem gondoltam volna, hogy az emberek egymásba vetett bizalma is ennyire alacsony, főként, hogy nagyon vendégszerető népként szeretjük emlegetni magunkat. Azt várnád el a nagyon vendégszerető emberektől, hogy legyenek barátságosak, bízzanak az idegenekben, mivel, végül is, segíted őket, nem? A bizalmi szint az emberek között azonban rendkívül alacsony, és nem csupán a nyugati helyzethez viszonyítva, hanem a volt kommunista országokéhoz képest is. Megpróbáltam pszichológiailag elemezni, hogy milyenek vagyunk, nem próbáltam megtudni azt, hogy miért is vagyunk ilyenek, de a történészek, akikkel beszélgettem, azt mondták, számukra ez nem meglepő dolog. A történelem folyamán ugyanis – mondták – az idegenek soha nem azért jöttek hozzánk, hogy adjanak, hanem azért, hogy elvegyenek, emiatt automatikusan kialakult egy védekező mechanizmus identitásunk megőrzésére. Ez egy hipotézis, igaz is lehet. Senki nem ellenőrizte ezt még konkrétan, alapos tanulmányok során, mindenesetre valószínű hipotézis.  Ha igaznak is fog bizonyulni, én azon a véleményen vagyok, hogy ha ez a mechanizmus segített is minket a történelem folyamán, az nem jelenti azt, hogy most is segít, ebben a globalizált világban” – magyarázta a timponline.ro által idézett Daniel David.

Az elmondottak alátámasztására David egy tanulmányól beszélt, amelynek elkészítésében 42 országból vettek részt kutatók, és amely felfedi a különbséget egy román, illetve egy amerikai állampolgárnak egy idegenhez való hozzáállása között.

„A proxemika elméletben a következő távolságokat, tereket különböztetjük meg: intimtér, amelybe egymáshoz csak nagyon-nagyon közel álló személyek lépnek be – ez 0 és 42 centiméter közötti távolságot jelent-; a személyes tér – 0-1,22 méter, amelybe barátokat, ismerősöket engedünk be; az 1,22 és 2,10 méteres távolságot szociális térnek nevezzük, és az általunk nem ismert személyeket, idegeneket tartjuk magunktól ekkora távolságra; és végül létezik az úgynevezett nyilvános tér,  2,10 méter fölött. És hogyan reagál egy amerikai, amikor egy idegennel kell szóba állnia? Startból a személyes térbe engedi, azaz 42-122 centimérnyi távolságra, ahová az elmélet szerint a barátaid és ismerőseid tartoznak. És mennyire engedjük közel magunkhoz mi az idegeneket? 1,22-2,10 méternyire, mivel esetünkben egy idegennek előbb át kell esnie egy megbízhatósági teszten. Miután ezen átesett, közelebb engedjük magunkhoz, de előbb meg kell benne bíznunk. Egy amerikai másként gondolkodik: megelőlegezi neked  bizalmat, de ha azt eljátszod, kitesz a komfortzónájából. Mi így gondolkodunk: előbb nyerje el a bizalmamat az illető személy, azután majd én is nyújtom, amit kell, lehet, hogy még többet is, mint egy nyugati. Ennek a dolognak pedig alapvető kihatása van, mivel az emberek közötti  bizalmi fok stimulálja közöttünk a szolidaritást és együttműködést. Ha nekünk nincs bizalmunk egymás iránt, akkor a szolidaritás és együttműködés sem olyan nagy a fejlődés érdekében. Valaki azt mondta nekem, hogy a kommunizmusban az emberek segítették egymást. Igen, valóban van együttműködés a szegénységben, a túlélés érdekében, de a fejlődés érdekében nincs” -  fűzte hozzá a tanár.

Rámutatott, egy sor elemzést végzett még miután mindenféle nemzetközi rangsorolást tanulmányozott, és azt tapasztalta, hogy a pozitív mutatók esetében bolgár szomszédainkkal versengünk az utolsó helyért. 

„Ott vagyunk az ország versenyképességét felmérő mutató esetében, az innovációs mutató esetében, a PISA-tesztek eredményeit illetően. Az EU-s országokhoz viszonyítva. És miért történik mindez? Gondunk lenne az intelligenciával és kreativítással? Valami gond van velünk? Lemértem ezeket a dolgokat. Összehasonlítottam a románok intelligencia potenciálját az északi országokban élőkével. Semmi különbség nincs! Rendelkezünk megfelelő intelligencia potenciállal, de nem tudjuk a potenciált realitássá változtatni. És miért történik ez? Hipotézisem a következő: azért, mert nem bízunk egymásban, nem működünk együtt hatékonyan, és emiatt nem tudjuk felépíteni azokat az erős intézményeket, amelyek realitássá változtahatnák potenciálunkat. Ezért látunk olyan embereket, akik itton nem, de külfölfön, nyugaton ki tudják bontakoztatni potenciáljukat. Potenciálunk kibontakoztatási problémája összefügg az intézmények gyengeségével, amely pedig az emberek közötti nehézkes együttműködést és bizalomhiányt tükrözi” – tette hozzá Daniel David.

Daniel David a BBTE pszichoilógiát és pszichoterápiát oktató tanára, alapító igazgatója az egyetem keretében működő Klinikai Pszichológia és Pszichoterápia Karnak, az International Institute for the Advanced Studies of Psychotherapy and Applied Mental Health elnöke, a Romániai Pszichológusok Kamarája kolozsvári fiókjának volt elnöke.

Jelenleg, 2009-től kezdődően a New York-i Icahn School of  Medicine at Mount Sinai orvosi intézetben is aktivál és a szintén New York-i Albert Ellis Institute kutatási programjának az igazgatója.

2016-tól kezdődően a BBTE rektorhelyettesi tisztségét is ellátja. 2017-ben a Romániai Pszichológusok Egyesületének elnökévé választották. A román nép pszichológiája  - a románok pszichológiai profilja című könyve a Polirom kiadásában jelent meg.

 

Add comment